Nem tudom hányan csodálkoztatok már el a mérnöki csúcsteljesítményeken, úgy a miniatürizálás, mint a megalizálás (vigyázat, én képeztem ezt a szót, NE mutassátok meg magyartanárnak! Rossz véleménnyel lesz a fizikatanárokról .-) )

Szóval, én a napokban megfigyelhettem egy ilyen megatruck szállítmány manőverezését. Sajnos nincs még olyan fényképezőgépem, se kamerám, amivel jó minőségű anyagot tudtam volna felvenni, ezért egy újságból ágyazok most be ide. 

forrás: diariovasco.com

A történet.

A városba, San Sebastian/Donostia, Baszkföldön, tengeren érkezett Japánból egy elég méretes szélturbina a kikötőbe, de a rendeltetési helye egy kissé odébb található, kb. 150 kilométerre. Ez azért nem áthidalhatatlan távolság napjainkban. Csak hát nem mindegy, hogy egy bőröndöt kell-e eljuttatni ekkora távolságra, vagy egy 100 méter hosszú teherautót. Ez kb. egy futball pályányi hossz. A Hitachi szélturbina méretei: 94,81 m hosszú, 6,54 m széles, 5,32 m magas, a tömege pedig 514,4 tonna!!

Ezt a bűvészmutatványt 3 fejű (vagyis három kamion-elejet tartalmazó) 14 külön-külön kezelhető tengellyel bíró szuper megakamionnal oldották meg. A tömeg miatt hidraulikus felfüggesztést alkalmaztak a tengelyeknél. Ugyanakkor a szakértők többször is kifejtették, hogy nem a tömeg jelentette a komolyabb problémát, inkább a szállítmány hossza okozott nehézségeket. A normál körülmények között kb. 2 órás utat három éjszakára bontva teszi meg a szállítmány, a hegyi terep, és a szerpentinek miatt többször is az ellentétes irányú közlekedési sávot véve igénybe. A helyi laboratórium - ahová bemérésre/honosításra érkezik a szélturbina - munkatársai egy teljes éven keresztül tervezték a rögzítést, elhelyezést, útvonalat, engedélyeket, úgymint a közlekedési felügyeletek, katasztrófavédelem, rendőrség, mentők, stb megszervezésével. Felemelő érzés volt látni a helyiek izgalmát a szállítmány indításakor, az esti 22:00 utáni órákban, sok-sok ember nézte, fényképezte és filmezte ezt a különlegességet. Azután pedig elégedetten elvonultak, és a szokásos bárokban, haverokkal mindent megbeszéltek, kitárgyaltak.

Ahogy azt másnap olvastam, az úton két kritikus pont is volt, az egyik egy elég kis átmérőjű körforgalom volt Gomistegi-ben, ahol teljes egy órát forgolódtak, a másik pedig a már említett hegyi szerpentin, Etzegarate.

A körforgalomról szólva, megsúghatom nektek, hogy Baszkföldet nyugodtan hívhatnánk a körforgalmak hazájának. Na persze itt igazi körforgalmakról van szó, nem pedig amolyan váci stílusról :-)

Ma éjszaka teszi meg az utolsó szakaszát a konvoj, reméljük sikeresen megérkezik, majd a bemérés, homologizáció után indulhat is vissza a Japán gyárba.

Remélem ti is élveztétek az emberi teljesítőképesség újabb mintáját.

Nekem egy másik nagy élményem a Megyeri-híd utolsó elemének a beemelése volt, a helyszínen nézve.

Üdv,

ScienceGuruk