Mint minden élőlények, az ember fennmaradásának is az egyik egyik feltétele, hogy a vízháztartásunk egyensúlyban legyen. Abban a folyamatban, amit vízfelvételnek és vízleadásnak nevezünk, nagy különbségek lehetnek az egyes élőlények között, de minden egyes élőlény számára élet-halál kérdése a saját vízigényének a kielégítése. Itt jön a képbe a CSAPADÉK! Hiszen, főleg a szárazföldi  élőlények esetében elsőrendű fontosságú. És most jöjjön egy gyönyörű tudományos formula:

A csapadék időbeli és térbeli eloszlása meghatározza az adott terület élővilágának a milyenségét, az eloszlását és a mennyiségét.

A csapadék mennyiségének és minőségének a limitáló, szabályozó képességének az egyik legjobb példája lehet a világ legszárazabb sivataga, az Atacama sivatag és az élővilága. 2015-ben egy 18 éves rekordot döntött meg a csapadék mennyisége. Annyi eső esett, ami 14 év alatt szokott leesni. És mindez egyszerre, tehát az időbeli eloszlása nem egyenletes volt, hanem ha egy grafikonon ábrázolnánk, egy nagy hegyet látnánk kiemelkedni. Ennek hatása pedig azoknak a mályvaszerű virágoknak a hirtelen, csodálatos kivirágzása, amit a következő képen láthatunk:

forrás: http://tn.com.ar/internacional/el-desierto-de-atacama-mas-florecido-que-nunca_632166

A vízi élőlények számára a víz még fontosabb, hiszen az egyben az életterük is, de nekik a víz meghatározó jellemzői a só-koncentrácium és az oxigéntartalom, (na és persze hogy a szennyezettségről, amit főleg mi, emberek okozunk, már ne is beszéljünk!). A növények vízellátásában jelentős szerepet kapnak még a köd és a harmat, amelyek képződése alapvetően a levegő páratartalmától, a hőmérsékleti viszonyoktól és a növényzettől függ.

A sivatagokról természetesen mindenkinek, aki csak minimális mértékben is részt vett az oktatási rendszerünk által biztosított oktatásban, vagy esetleg az önálló tanulást preferálta és ezzel a fogalommal megismerkedett, a víz hiánya jut az eszébe. Ahogy azt az előbb meg is jegyeztem, egy limitáló tényező. Természetesen több ilyen is létezhet és létezik is, bármely ökoszisztémában, de mi most a teljesség igénye nélkül, a csapadék felé próbálunk haladni.

Meg kell ismerkednünk ezzel a limitáló tényezővel közelebbről:

Az élőlények növekedését, szaporodását mindig az a tényező határozza meg, amelyik az adott ökoszisztémában csak minimális mértékben fordul elő. Ezt limitáló tényezőnek nevezzük. És ez a sivatagokban a víz.

A fent elhangzott meghatározást pedig szakmaibb körökben úgy is ismerik, mint a  a Liebig-féle minimum törvény-t.

Ennyi bevezető után lássunk egy-két meghatározást, csoportosítást. Ahogy azt a tanórákon is elsajátíthattátok, két fő fajtája létezik a csapadékoknak, a hulló és a nem hulló. Mivel a magyar nyelv nagyon kifejező nyelv, így aki ezeket a fogalmakat elolvassa, annak a lelki szemei előtt meg is jelenik az olyan csapadék ami valahonnan felülről hullik ránk áldásként, míg a másik nem azt teszi. Hogy mit tesz, azt mindjárt olvashatjátok.

Tehát, jegyezzük meg, hulló és nem hulló csapadékok! Érettségire készülő leendő meteorológusoknak egy kissé szakmaibb kifejezésekkel élve: mikrocsapadék (talajmenti) és makrocsapadék (hulló). 

mikrocsapadék (talajmenti, nem hulló): harmat, dér, zúzmara

makrocsapadék (hulló): szitálás, eső, záporeső, havazás, havas eső, hódara, jégdara, jégeső, ónos eső

Beszéljük meg mindegyiket, hogy mi az, és hogy is keletkezik?

harmat:

A Föld felszínén bárhol létrejöhet. A növények, vagy a tárgyak lehűlnek, és a felületükön kicsapódik a levegő telített páratartalma. Ugyanilyen elven talajharmatról is beszélhetünk. Ugyanis a talajban a levegővel együtt áramló vízgőz hidegebb rétegekhez ér és kicsapódik. Egy gyönyörű képet mellékelek a harmatról. Bár nem szeretem a pókokat, azt el kell ismerni, nagy szövőmesterek, és a harmat csak még gyönyörűbbé teszi a művüket:

forrás: pixabay.com

dér:

A lehűlt levegő (harmatpont alá kell hűlnie), olyan felülettel érintkezik, amely a víz fagypontja alatti hőmérsékletű. Főleg fagyos reggeleken találkozhatunk ezzel a jelenséggel, és káromkodó autósokkal..., akik nem élvezik a természet gyönyörű alkotását a gépkocsijukon. Itt érdekes jelenség szemtanúi vagyunk, ugyanis a páratartalom (gáz halmazállapot) a felülettel érintkezve, a folyadék halmazállapotot kihagyva csapódik le, szilárd halmazállapotban.

forrás: pixabay.com

zúzmara:

A tárgyakon, amelyek lehűlnek 0°C alatti hőmérsékletre, nem csak dér, de zúzmara is kiválhat, lecsapódhat a felületre. De a zúzmara jégkristályok, jégtűk formájában csapódik ki! Ennek a beköveztében nem csak a hőmérséklet a meghatározó, de a légrétegek mozgása is! Oroszországban, ahol a szelek, a nagy hideg légrétegek szabadon mozoghatnak, telente gyönyörű példái szoktak megjelenni ennek a jelenségnek, ennek a csapadékfajtának, elvarázsolt erdők formájában.

forrás: pixabay.com

TEHÁT! ÖSSZEFOGLALVA: mi is a különbség a dér és a zúzmara között? 

szitálás:

Egyenletesen hulló, 0,5 mm-nél kisebb átmérőjű cseppekből álló csapadék. Jellemző előfordulási helyei az óceáni éghajlattal bíró területek. Például San Sebastian / Donostia (Baszkföldön). Itt még külön becézik is, txirimiri szóval, baszk nyelven. (ejtsd: csirimiri). Az érzés körülbelül olyan, mint, amikor nyáron a hűsítő kapu alatt átmegy az ember, tudjátok az a vízporlasztásos dolog.

ónos szitálás: 

Ilyenkor a túlhűlt vízcseppek a felszínnel érintkezve megfagynak.

eső:

0,5 mm-nél nagyobb vízcseppekből álló csapadékforma

záporeső:

1,5-3 mm közötti átmérőjű cseppekből álló csapadékforma, viszont ebben az esetben a csapadékintenzitásunk is gyorsan változik

hó, havazás:

Hatszög alakú szilárd kristályokból álló csapadék, ami végtelen formában fordul elő. A hókristályok formáiról gyönyörű képeket információkat egyik következő bejegyzésemben láthattok, olvashattok. A hatszögű hókristályok  - 10°C-nál magasabb hőmérsékleten alakul pelyhekké (összeállnak) és a fagypont alatt talajon hótakaró alakul ki. 1 mm -nyi hócsapadék 1 cm vastag hóréteget eredményez.

hózápor:

Sűrűn hulló nagy pelyhek, gyorsan változó intenzitás.

havas eső:

Esőcseppek és hópelyhek keveréke, amikor is a hópelyhek egy része a melegebb légrétegeken áthaladva elolvad. Nekem ez a fajta csapadékforma a legutálatosabb. Nem szeretem :-)

hódara:

Tudjuk, hogy a magyar nyelv eléggé kifejező, ezt fentebb már megbeszéltük. Dara esetén, valami gömb alakú gabona-őrleményre gondolunk (búzadara például). Nos, nem sokat tévedünk. De hogy lesz a hatszögű hókristályunkból gömb alakú valami? Ezek a hódara részek fehérek, átlátszatlanok, gömb vagy kúpos formájúak, és 2-5 mm átmérőjűek. A felhőben, a kiválás alatti súrlódásoknak, majd a kihulláskori ütközéseknek köszönhetően deformálódik az alakja, ennek köszönhető a gömb vagy kúpos forma. Szerkezetük ugyanakkor laza. Átlátszatlanságuk a hókristály kiinduló állapotnak köszönhető. 

jégdara:

A jégdara a hódarához hasonló kúpos vagy gömb alakú részecskékből áll, ugyanakkor ezek félig vagy teljesen átlátszóak. Ez annak köszönhető, hogy hódarától eltérően fagyott vízcseppből keletkezik. 

ónos eső:

Az autósok rettegett csapadéka, mert amíg a havazás, az eső, stb. kezelhető a vezetési technikával, addig az ónos eső olyan útviszonyokat teremthet, amin a legjobb vezető sem tud úrrá lenni. Ilyenkor félre kell állni, felhívni a főnököt, hogy késünk, és meginni egy jó forró teát a legközelebbi benzinkúton, megvárva, amíg meglazul a jégtakaró. (Esetleg az útfenntartók felszórják...) Ebben az esetben a csapadék áthalad a 0 °C-nál magasabb légrétegen, ahol megolvad, majd a talaj közelében bejut fagypont alatti légrétegbe, ahol túlhűl. A lehűlt felszínhez csapódva azonnal megfagy.

forrás: pixabay.com

Kellemes fagyoskodást kívánok mindenkinek:

ScienceGuruk