2017. feb 09.

Markotányos nők és Szakácsok Ünnepe

írta: fizikusmanó

Január 20 Donostia / Baszkföld

Sokatoknak esetleg már maga a szó is ismeretlen, hogy markotányos vagy markotányos nő. Pedig ezek az emberek, férfiak és nők nagyon fontos szerepet töltöttek be a háborúkban, a csapatok ellátásában. Ha valakinek olyan jó történelem tanárai voltak az általános és a középiskolában, mint nekem, és esetleg még történelmi témájú könyveket is szeret olvasni, akkor tudhatja, hogy ők voltak azok, akik követték a háborúzó csapatokat és ellátták őket árucikkekkel. Szerencsémre, az én történelemtanáraim imádtak mesélni, színesen elmesélve, mindazt, amit ők tudtak, tanultak, az ő hatásukra olvastam el Merle francia történelmi sorozatát, vagy Mika Waltari finn író Mikael című művét. Ez utóbbi könyv meghatározó volt a számomra, és többszöri újraolvasása után is újdonságként tudott hatni. Elárulom, akkor még annyira sem voltam szenilis, vagy demens, mint most, úgyhogy nem azért olvastam el újra, mert nem értettem, vagy mert elfelejtettem volna :-)

Anélkül, hogy lespoilerezném a történetet, egy kis előzetes, hátha kedvetek támad egyszer olvasni.

Szóval: A XVI. században járunk, és Európa vad peremvidékéről, a finn Turku városából kél hosszú vándorútra Mikael, a fiatal árva fiú, akit papnak neveltek, hogy bejárja az akkori keresztény világ nagy részét, Isten nevében. A nagy pillanatok szemtanújaként jár több európai király udvarában is, háborúkba, csatákba keveredik, zsoldosként. Paracelsusnál tanulhat, megismerheti Luthert, Dürert és még másokat. Életének eseményeiben megelevenednek a kor vallásháborúi, az inkvizíció, a fekete halál, a boszorkány és zsidó üldözés. Hősünk kísérője Antti, a nagy erejű finn tanulatlan parasztgyerek, Mikael segítőtársa.

Tehát, Donostia legnagyobb városi ünnepe minden év január 20-án a Tamborrada nevű ünnep, amikor is a történelmi emlékezet szerint a közeledő háborús veszélyre figyelmeztették a markotányosok és markotányosnők a város lakosságát, dobolván azokkal az eszközökkel, amikkel rendelkeztek, vagyis például fakanállal ütve a nyakukba akasztott fahordókat, sajtárokat, lábosokat, stb. A hivatalos honlapokon ennek a történetnek nyoma sincs, ugyanakkor a helyiek legtöbbször így mesélik. A hivatalos történet szerint nem igazán tiszta a dobolás története, van olyan ahol azt írják, a markotányosnők a vizes kutaknál szórakoztatták magukat várakozás közben, van ahol pedig egyszerűen a karnevál kezdeti ünnepi aktusaként emlegetik.

1836 óta van nyoma, miszerint a város védőszentjét San Sebastiánt ünnepelték ezen a napon, vonulva a város utcáin. Akkoriban még Santesteban mester zenéjére meneteltek, míg 1860-ban Raimundo Sarriegui megírta a ma is használatos Marcha de San Sebastián dallamát. Nagyon sokáig csak férfiak, fiúk vonulhattak, dobolhattak a megemlékezéseken. Manapság is vannak még csak férfi klubok, amik nem engedélyezik a női tagok felvételét a soraikba, vannak azonban már szép számban női és vegyes csoportok is.

Január 20-án hajnali 0:00-kor felvonják a város zászlaját ünnepélyes keretek között, a Plaza de la Constitución--on, lásd videó, majd 24 órán keresztül járkálnak a városban a felnőtt és gyerek dobolók. Valóban 24 órán keresztül szólnak a dobok! Valahol, valakik mindig ütik! A nap végén, 24:00-kor ugyanolyan ünnepélyes keretek között levonják a város zászlaját.