A ehavi könyvajánlónkat a Mikulás és a Karácsony szellemében is írjuk:

Az alsó tagozatosokkal kezdjük, s a kedves szülők, tanárok, tanítók figyelmébe ajánljuk a az Agymanók eddig megjelent két könyvét: Az emberi test elképesztő működése - Az agymanók bemutatják, Richard Walker és a Világűr legszuperebb intergalaktikus útikalauza - Az agymanók bemutatják, Carole Stott tollából. Fergeteges illusztrációkkal, nekem főleg a második könyv tetszett.

Sajnos, mint általában a mostanában megjelenő tudományos ismeretterjesztő könyvek gyerekeknek, nem magyar írók művei ezek a könyvek sem. Áruk sem teljesen az átlagos zsebekhez van méretezve, és bizony nagyon meggondoljuk manapság, hogy mire is költsünk, milyen ajándéknak örülne a szemünk fénye. Az internet és a vizuális technológia elterjedése és térhódítása ellenére én még mindig azt vallom, hogy a karácsonyfa alatt legyen egy-egy könyv is. Nem baj az, ha nem vadonatúj, hanem esetleg használt könyvről van szó, igaz a tudományos fejlődés miatt nem nagyon érdemes 10-15 év távlatában kiadott ismeretterjesztő könyveket választani.  

A könyvekkel kapcsolatosan minden szülőnek azt tudom ajánlani, hogy a karácsonyi ünnepnapok alatt mosogatás, vendéglátás vagy tévézés helyett együtt üljenek le egy jó kis olvasókuckóba, fotelba egy bögre forró kakaóval vagy teával, és nézegessék együtt a könyveket. Nem kell feltétlenül azonnal minden szót elolvasni, lehet ám felszínesen csak rácsodálkozni a tényleg szuper illusztrációkra. Második, harmadik nekifutásra olvassuk, értelmezzük együtt az olvasottakat. Ha a gyerek kérdez - az a jó ha kérdez - és esetleg nem tudjuk a választ, nem baj! Valljuk be, hogy sajnos ezt nem tudom pontosan, inkább keressük meg a választ arra amit kérdeztél! Együtt! Remek móka lesz, és a gyerekhez is sokkal közelebb kerülünk. Persze, ha tudjuk a választ, akkor NYUGODTAN csillogjunk, magyarázzunk... ejtsük ámulatba a gyerkőcöt!

Úgy gondolom, hogy az alsó tagozatot elhagyva, úgy 10-11 éves kortól bizonyos tananyagokat meg kell tanulniuk a gyerekeknek, vagyis pontos fogalmakat kell elsajátítaniuk. Minden egyes tudományágnak megvan a maga szókincse, ami nélkül nem boldogulhatunk el. Vegyük például a fizikát. Ha gyerek nem tanulja meg hogy mit jelentenek bizonyos szavak, mint a pálya, az út és az elmozdulás, hogy mi a különbség közöttük, akkor a későbbiekben nem fogja tudni, hogy miről beszél a tanár, és reménytelenül lemarad. Ha viszont ezt megtanulja, szinte repülni fog a tananyagon keresztül, hiszen MINDEN nagyon logikus, egymásból következik a tudományokban!

Vagyis minden tantárgynál az alapozás a legfontosabb. Sajnos erre nem sok idő van, az iskolai tananyagok szerkesztői nem nagyon hagynak időt az alapozásra. Pedig nyelvet sem tudunk szókincs nélkül beszélni. Próbáljunk csak meg egy idegen nyelven megszólalni, ha nem tudjuk az alapvető igéket, a boltban vásárolni, ha nem tudjuk megnevezni a vásárolandó termékeket! Ilyenkor csak önkiszolgáló boltba mehetünk, de az meg nem izgi, nem teremtünk emberi kapcsolatokat! Ugyanígy, ha nem tanítjuk meg a gyereknek az alapvető fogalmakat, akkor nem tudunk vele a technikáról, a tudományról beszélni!

Ha diákként olvasod ezt a bejegyzést, arra gondolj, hogy mennyire nehéz a nagyiddal a mobil appokról, vagy csak az alap informatikai dolgokról (honlap?, egér?, kurzor?, file?) elbeszélgetni, elmagyarázni, hogy is működik az internet, az email, a stb stb. Miért? Lehet, hogy már te is rájöttél, hogy ezek rokonaid, ismerőseid NEM buták, csak az alapfogalmak, az alapkészségek hiányoznak, nem úgy vannak huzalozva!

Ezt a huzalozást, ezeket a készségeket KELL egy adott korban elsajátítani, hogy azok ösztönszinten működhessenek. És itt, a szülőknek óriási szerepe van, el tudnak indítani egy gyereket a tudományos érdeklődés irányába, míg ugyanígy el tudnak ijeszteni valakit ettől. Hiszen a gyerek egy ideig csak másol! A felnőtteket, a cselekedeteiket, az érzéseiket, érzelmeiket másolja le.

A természettudomány különösen alkalmas arra, hogy a gyerek számára a megismerés tárgya legyen, de játékosabb formában, kísérletek révén. Ezeket a kísérletek kell a legkisebb korban elkezdeni. Már alsó tagozatban a környezetismeret órákon is kísérletezni, megfigyelni, magunkat összekoszolni kell. Nagyon sok kolléga, aki környezetismeretet tanít, mindent megtesz azért, hogy a diákjait megismertesse a természettel, hogy kísérleteket végezzenek el az órákon, viszont ehhez sajnos a tanárnak, tanítónak hazudnia, csalnia kell. Hogy hol? A naplóban, a hivatalos tananyagot kell láttatnia, vagyis csal, és beírja, miközben ha tényleg azt szeretné, hogy a diákjai szeressék a természettudományokat, teljesen mást csinál az órákon. A jobbik esetben az igazgató hallgatólagos beleegyezésével, rosszabb esetben..... Nagyon sok élményt lehet és kell a gyerekekkel megtapasztaltatni, a rendszerezés ideje később következik. Idősebb korban. A természettudományban a miért megtanítása lenne a legfontosabb. A jó kérdés feltevésének a elsajátítása. Fontos a gyerekkel megértetni azt, hogy bizonyos dolgok nem természetesek, bár ők esetleg annak veszik.

Meg kell tanulni, hogy minél többször tegye fel azt a kérdést, hogy ez vajon miért történik így? Mi enne az oka?Minden felfedező, tudós életrajzában vissza-visszatérő elem az állandó nyugtalanság, a kérdések feltevése, a miértek végtelen sora.

Alsó tagozatban minél többet kellene kirándulni, ismerkedni a természettel, a természetben lévő időjárási jelenségekkel, a növényekkel, a bogarakkal, az egyéb állatokkal. A városi gyerekeket ki kellene vinni falura, hiszen egyre több kolléga szerint ha háziállatokról beszélnek, a gyerekek egyre inkább a kutya-macska körben mozognak, esetleg a saját házukban lévő egzotikus állatokat sorolják fel, mint a tarantula pókot, a kígyót, a hörcsögöt, stb.

13-14 éves kortól kötelezővé kellene tenni az élményalapú fizika, kémia, biológia oktatást, ennek pedig alapeleme lehetne/lenne a CsodákPalotája típusú rendezvények látogatása, vagy az ott bemutatott kísérletek kiszervezése, az így szerzett élmények során a gyerekekhez közel lehet hozni a biológiát, a fizikát, a kémiát vagy a földrajzot. Ennek a korosztálynak karácsonyi ajándékként könyvek terén a fantasztikus könyvek olvasását tanácsolnám, Asimov, Lem, Sztrugackij fivérek és a többiek, újak és régiek. Ezekből a könyvekből sokszor már filmek is készültek, mint például az Én, a robot vagy a Kétszáz éves ember. Az én személyes kedvencemet, Asimov könyveit rendszerezve, például a teljes Alapítvány-Birodalom Robot univerzuma címen a Szukits könyvkiadó jelentette meg. És most a neten kedvezménnyel vehetjük meg. Esetleg jó ötletnek tartanám ennek a korosztálynak előfizetni a Galaktika elnevezésű havonta megjelenő fantasztikus folyóiratra.

A középiskolai oktatásban nagyon fontos a kísérlet és a kísérletezés szerepe. A manuális készségek fejlesztése (és itt nem a telefonbillentyűk nyomogatásában potenciális olimpiai bajnokainkról van szó) sajnos szinte teljes egészében hiányzik a középiskolai tananyagból. A tananyagszerkesztők természetesen mindig felvetik, hogy időigényes, drága. SEMMI, ami a jövőnket teszi jobbá, nem lehet drága egy társadalomnak. Az oktatásba, a minőségi oktatásba kell befektetnünk, energiát, időt és pénzt. Ez mind meg fog térülni, és egy jobb jövőt, egy jobb társadalmat eredményezhet.

Kellemes időtöltést ajánlva,

ScienceGuruk