forrás: pixabay.com

Mit látsz a képen? Egy kígyó csontvázat, aminek az első szakaszán a fejet láthatjuk és benne a méregfogakat. Már a XVII. századtól alkalmaztak a véráramba bejuttatott szereket insectio útján, vagyis bemetszéssel. Az alapötletet állítólag a kígyómérgek hatása adta, miszerint bárhol is marta meg az áldozatot a kígyó, a kígyóméreg eljutott a szervezetének az egyéb részeibe is, például a tüdőbe és a szívbe. Számomra kissé városi legendának tűnik az a több külföldi honlapon is olvasható, széleskörűen elterjedt vélemény, hogy a kígyók méregfoga ihlette meg a rézsútos vágást az injekciós tűknél. Legalábbis mérvadó magyar orvostörténeti forrásokban erre a leghalványabb utalást sem találtam. Azt viszont igen, hogy már az ókorban is használtak két végén levágott madártollhoz erősített állati hólyagot a gyógyfőzetek sipolyokba való juttatására, gyógyászati céllal. (sipoly = eredetüket tekintve lehetnek sérülések után visszamaradó, be nem gyógyult sebek, vagy gyulladásos gennygyülemek tályog spontán felfakadásáböl származóak - wikipédia).

forrás: http://orvostortenet.hu/tankonyvek/tk-05/pdf/6.5/1980_089_091_balogh_janos_befecskendezeses_kezeles.pdf

Ez tehát egy azok közül a régi bionikai találmányokból, amit a múlt heti bejegyzések egyikében tárgyaltunk meg? Vajon a kígyótól lestük el a folyadékok szervezetbe juttatásának a technikáját? Mi is ennek az érdekes és nagyon hasznos találmánynak a valós, többé-kevésbé nyomon követhető története? Lássuk:

Hivatalosan, dokumentáltan a XIX. század elején próbálkoztak először anyagok, vagyis gyógyszerek emberi szervezetbe nem szájon át történő bejuttatásával. Az első próbálkozások formája, a bőrön ejtett bemetszésbe való bedörzsölés volt, de ezt nem találták megfelelőnek. Többen fertőzésekben haláloztak el, vagy hosszan tartó, nem gyógyuló sebekkel küszködtek. 1836-ban aztán a híres francia orvos, Lafargue feltalálta a morfium bejuttatására alkalmazott trokárt (=szúrócsapot). Az alábbi fényképen egy, a Hamburgi Múzeumban található, 1850-ből származó már továbbfejlesztett trokár látható. A trokárt bemártotta morfiumba, és azt beleszúrta a páciensbe. Az adagolás azonban így nem volt meghatározható.

forrás: wikipédia

A napjainkban hipodermikus tűnek nevezett injekciós tűk őse az 1839-ből származó, Taylor és Washington doktorok által kikísérletezett Anel tű. Az Anel tűk szemészeti, könnycsatorna öblítő tűként kezdték, és a mai napig használatosak. Ennek, a továbbfejlesztett változata a Ferguson tű, és 1849 dr.Hunter Londonban a Ferguson tű végét vágóvéggel látta el, így nem volt szükség bemetszésre. 1853-ban pedig dr.Pravaz kifejlesztette a szétválasztható injekciós tűt. Európában Pravaz tűként ismerik a modern tűket. Ezt a tűt meglátva, megtapasztalva dr.Baker volt az, aki átvitte New Yorkba, és elkezdték a gyártását, különböző fémekből, és elterjesztette azok használatát az amerikai kontinensen.

forrás: pixabay.com

Manapság pedig már az eldobható injekciós tűket, fecskendőket is túlléptük, és a tű nélküli fecskendőknél tartunk. Ennek van magyar vonatkozása is. Lindmayer István magyar származású kanadai mérnök kutatásai, fejlesztése nyomán egy könnyen kezelhető, töltőtoll nagyságú oltókészüléket tervezett, melynek gyártását Magyarországon tervezte elindítani.

Ebben az esetben tehát nem tudtuk hitelt érdemlően eldönteni az injekciós tű ötletének a kígyók méregfogától történő származtatását. Azért ti csak járjatok nyitott szemmel és értelemmel a világ jelenségei felé fordulva!

Üdv,

ScienceGuruk