A nemzetközi sajtó tele volt már napok óta az UNESCO által Nők és Lányok a Tudományban Világnappá nyilvánított február 11.-ével. Hiába vártam azonban a magyar nyelvű sajtó megemlékezését, cikkeit eben a témában, valahogy késnek, vagy teljesen elfelejtődtek. Ha valaki látott ilyet, és én tévedek, kérem javítson ki, olyan jó lenne ebben is világhoz tartozni! A Lányok Napja kezdeményezésről tudok, nagyra értékelem és az iskolánkból minden évben részt is vesznek a lányok. Ebben az évben 2017. április 27-én lesz a Lányok Napja. Olvasd el a linket és mindent megtudhatsz róla!

Hiszen borzasztó sok női magyar résztvevője van a nemzetközi tudományos életnek, és valóban sok kisebb-nagyobb lány tekinti megvalósítható, megélhető (ez nagyon fontos!) életcéljának a tudományos életben való részvételt, a kutatói munkát. Igaz, hozzá kell tennem, hogy az én saját meglátásom, tapasztalatom szerint a lányok főleg a élettudományok (life-sciences) területén látnak olyan lehetőségeket, ahol az a híres-neves üvegplafon már nem érvényesül. 

Az UNESCO adatai szerint Magyarországon az egyetemeken az alapképzésen a női hallgatók aránya 54%, a doktori szintű képzésen résztvevők száma még 50%, addig a kutatók között képviselt arányuk csak 30%!! Sajnos nem vagyunk rosszak ezzel a statisztikával, Európában és Világszerte is kevés olyan ország van, ahol legalább 45%-os lenne a nők aránya a kutatók között. A következő kép nagyon tetszett nekem, az UNESCO 2013-as statisztikai ismertetőjéből származik, és nagyon jól szemlélteti a női hallgatók lemorzsolódását a kutatói pálya felé vivő úton (csövön :-)).

forrás: http://unesdoc.unesco.org/images/0023/002354/235406e.pdf#page=109

Hogy tehetnénk vonzóbbá az egyéb tudományterületeket is a lányoknak? Nagyon egyszerű. Ragadjuk meg azt a nagyerejű Thor kalapácsot, és törjük át a felettünk lévő üvegplafont. Igaz, könnyű ezt így mondani, tenni érte azonban csak együtt tehetnénk, azokkal, akik már fent, a kényelmes kis bársonyszékeikben ücsörögnek. Sajnos, ahogy én tapasztalom, egyenlőre nem ebbe az irányba mutatnak az előjelek. De minél több példát láthatnak a fiatalok maguk előtt, annál többen dönthetnek úgy a nehézségek ellenére is, hogy azokkal a tudományterületekkel akarnak foglalkozni.

Legyen szó a mai napon egy-két női tudományos életpályáról. Ne a megszokott, legismertebb tudósokról essék ma szó, tehát bár nagyon tisztelem, ma nem Maria Skłodowska-Curie-ről fogok írni.

Eddig, információim szerint 39 nő kapta meg a Nobel-díjat. Természetesen a Nobel-díj nem csak a természettudományokban való kimagasló munkásságokért adható, hanem például irodalmi, közgazdasági vagy a békéért tett tevékenységért is. Így a kitüntetettek között a tudományos kutatók szám szerint tizenöten vannak. Döntő többségükben a fenti linken is elérhető tudósnők az orvostudományi vagy a kémiai Nobelt érdemelték ki. A fizikai Nobelt a már említett Marie Curie kapta meg, megosztva Henri Becquerellel és férjével Pierre Curie-vel.

Nézzünk egy érdekes, napjainkban sokaknak reményt nyújtó életpályát. Azt a részét szeretném kiemelni, miszerint a különböző tanulási nehézségekkel "megáldott" gyermekeknek, legyenek akár fiúk akár lányok, sem kell "elásni" magukban a kutató ösztönöket, a lehetőség nekik is adott.

Carol W.Greider, a 2009-es Orvosi Nobel egyik díjazottja, ugyanis Elisabeth Blackburn, valamint Jack W. Szostak-kal közösen kapták a telomeráz felfedezéséért.

Carolnál gyermekkora óta tudott a diszlexiája. Több szinten is meg kellett küzdenie ezzel a hátránnyal a tanulmányai során. Ami ugyebár nem betegség, hanem részképességzavar. A tudománytörténelemben több olyan tudóst is ismerünk akik valószínűsíthetően diszlexiásokként alkottak óriásit, mint például Einstein, Edison, da Vinci, etc. Persze nem minden diszlexiás zseni is egyben! Nem csak tudósokról tételezhetjük ezt fel, hanem olyan kreativitást igénylő szakmákban is, mint a festőművészet, az írás. Például da Vinci, Agatha Christie és Van Gogh. Mivel ez egy részképességzavar, feltételezhetjük, hogy az agy ezt kompenzálni próbálja. Az agy plaszticitása nagyon nagyfokú, így például régóta ismert, hogy a vak emberek érzékei, különösen a hallás, felerősödik. Vagyis az agyunk képes alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Ezáltal olyan idegi kapcsolatok jönnek létre, amik a "szokványos" agyban esetleg nincsenek meg. Talán a vak ember kifinomult hallásához lehetne hasonlítani a diszlexia problémáját, amikor is az olvasáshoz szükséges részképességek helyett más képességek erősödnek fel, illetve komplexebben gondolkodnak, látnak a diszlexiás emberek. 

Szóval, visszatérve a 2009-es orvosi Nobel-díjas Carol W. Geider-hez, az életrajzi írásában ő is kiemelte, hogy a diszlexiája a kezdetektől fogva nagy segítségére volt a kutatói munkájában, mert hozzászokott kiskorától fogva, hogy egyszerre több ingerrel kell dolgozni, és ezeket a befolyt ingereket fel is használta, komplex módon.

Ezzel a különleges példával, amikor a hátrányból kovácsolt előnyt magának a kutatónő, szeretnék a mai napra elköszönni, és sikeres kutatói életpályát kívánok mindenkinek, fiúknak, lányoknak egyaránt!

Üdv,

ScienceGuruk