Semmelweis Ignác Fülöp néven Budán egy szebb jövőre hivatott csecsemő született 1818. július 1-én, egy kereskedő család gyermekeként. Családja gyarmati árukat forgalmazott a "Fehér Elefánt"-nak elnevezett kereskedésükben. Édesanyja is tehetős családból származott és Müller Rozáliának hívták. A család gyermekei a budai Királyi Katolikus Gimnáziumban tanultak, amit akkoriban csak a tehetős családok gyermekei tehettek meg. 19 éves korában, két év Bölcsészet Tudományi kari tanulmányok után már a bécsi Jogtudományi karon találhatjuk Ignácot, majd a következő évben már a bécsi egyetem Orvosi Karán találkozhatnánk vele, ha időutazhatnánk. 1844-ben avatják orvosdoktorrá, és ezek után helyezkedik el a szülészeti klinikán, ahol a kor akkori szokásai szerint a patológiai szemlélet alapján próbálták az elhunytaknál a lezajlott betegség kórokát megállapítani. Az ifjú Semmelweis is ebben a környezetben részesült elméleti és gyakorlati képzésben, ez alkotta azokat az alapokat, amire aztán későbbiekben építkeznie kellett volna a gyakorlati tevékenysége alatt. Abban az időszakban, a kórházban, klinikán való szülés nem volt a biztonságosabb, veszélytelenebb szülés szinonimája. Sőt, akkoriban még az otthonszülés is veszélytelenebb volt, mint egy klinikán szülni. A halálozási ráta borzalmasan magas volt. A táblázat adatainak a megértéséhez szükséges tudnunk, hogy az említett Szülészet I - a bécsi Orvostudományi Klinika I.számú osztálya volt, ahol az orvostanhallgatók patológiai vizsgálatok után, ami a képzésük alapjait jelentette (vagyis a boncteremből), a szülészetre mentek, ahol elvégezték a szülésre váró vagy már megszült anyák hüvelyi vizsgálatát. (kézmosás nélkül! - belegondolni is szörnyű, a mai tudásunkkal). A Szülészet II. az a részleg volt, ahol a bábaképző leány növendékei vizsgáltak és vezettek le szüléseket. Ugyan ők se mostak kezet, de boncterembe se jártak, azokon a képzéseken nem vettek részt. Így szepszist, vagyis vérmérgezést kevesebb esetben okozhattak, mint az orvosok. Az 1848-as évi adat, a bevezetett klórmeszes kézmosás utáni időszak statisztikája. Még ez sem érte el az otthoni szülések 0,63%-os halálozási rátáját, de az előzőekhez képest hatalmas eredmény volt, mégse hitték el az orvosok Semmelweis módszerének hasznát. Sokan személyes sértésnek vették azt, hogy őket higiéniára, kézmosásra merjenek kényszeríteni! Hiába, az emberi butaság, a diplomásokat sem kíméli ám!

 http://hps.elte.hu/oktaeder/KuSze/tudfil1.pdf

Az összes orvos látta, tudta, tapasztalta ezeket az adatokat, ismerte a Semmelweis által ismert adatokat, környezeti tényezőket. Ők mégse vonták le a megfelelő következtetést. Miért? Mi vezette Semmelweist a helyes megállapításra? Semmelweis saját maga ezt a kollégája és barátja halálával magyarázta, aki közismert módon egy boncolás közben szenvedett vágott sebet, amin keresztül a szervezetébe jutott "hullaméreg" végzett vele. De szerintem természetesen Semmelweis kollégái is megtapasztalták ezt, ők is megállapíthatták, hogy a betegség lefolyása ugyanolyan volt, mint a gyermekágyi lázé. Mégis, csak Semmelweis lépett tovább a gondolati ösvényen, és vonta le a megfelelő következtetést, miszerint azonos szimptómák, betegséglefolyás, azonos betegséget, azonos kórokot takar. Vagyis valamilyen módon a szülő anyák szervezetébe bekerült a "hullaméreg", vagyis elhalt emberi sejtek, maradványok. Milyen módon? És erre a kérdésre válaszolva jött rá Semmelweis a halálozási ráták különbségére is! 

„…Kolletschka halálhíre miatti felindultságomban, legyőzhetetlen erővel tódult a tudatomba a felismerés: Kolletschka ugyanabban a betegségben hunyt el, mint a több száz gyermekágyas, akiket meghalni láttam. (…) Kolletschka esetében ismert volt a kiváltó ok, vagyis a bonckéssel ejtett seb hullaméreggel volt fertőzött. Nem maga a seb, hanem a hullaméreggel fertőzött seb okozta tehát a halálát… Ha helytálló az a feltételezés, hogy Kolletschka betegsége és az a betegség, amelyben annyi gyermekágyas meghalt, azonos, akkor a gyermekágyasok esetében a kiváltó oknak is azonosnak kellett lennie. Kolletschka esetében hullarészek kerültek az érrendszerébe. Fel kellett tennem a kérdést: vajon azon személyek érrendszerébe is hullarészek kerültek, akiket meghalni láttam? E kérdésre igennel kellett válaszolnom.”

Tehát, amint tehette, bevezette a fertőtlenítést, a kézmosást a boncterem után, majd később minden vizsgálat előtt, sőt később a pesti klinikán már az ágyneműkre is. Ezekkel az intézkedéseivel Pesten a korban hihetetlen eredményeket ért el, mint például azt, hogy 1850-ben a a Rókus Kórház főorvosaként a 0,1-0,3%-ra tudta leszorítani. 1850-ben! Ezt a számot Európában 1950-es évekre tudták elérni a szülészeti klinikákon.

Sajnos Semmelweis-en valószínűleg a szifilisz által okozott őrület jelei mutatkoztak meg nagyon fiatalon, így 1865-ben egy bécsi elmeklinikára kényszerítette a felesége és a családja, ahol a verések által okozott vérmérgezésben hunyt el. 1861-ben még megjelentette a tanulmányát a gyermekágyi láz kórokáról és a prevenció általi eredményekről, de sajnos nem fogadták nagy érdeklődéssel. A korban szokatlan, a betegséget egy faktorra alapozó elméletét nem fogadták nyitottan. Mikor Semmelweis már halott volt, a világ kezdte utolérni, és az ún. mikrobiológia forradalom (képviselői: Louis Pasteur, Robert Koch és Joseph Lister) segítette végül is az elméletének az elfogadását is. Semmelweis nem kísérletezett, "csak" megfigyelt és gondolkodott. Ugyanakkor láthatjuk, hogy a mikrobiológiai forradalom csak a kísérleti megerősítés után kezdődött el.

Tehát a tudományos megközelítés alappillérei a megfigyelés, a kérdés feltevés, a kísérletezés és a következtetések levonása. Legyetek igazi tudósok, vagyis minden alappillért alkalmazzatok!

Üdv,

ScienceGuruk